Fakultság

Figyelted már az embereket? Figyeltél már fel egy ember változásaira? Veted már észre, hogy egy családtagod, ismerősöd öregszik? 

Figyelem az embereket.
Már gyermekként is sokat figyeltem a nagymamámat. Élete teljében mindenki élénk színekkel bír.
Pozsgás a bőr, fényes, karakteres a haj, íve és színe van a szemöldöknek… 
Ahogyan telik az idő, és öregszik, fárad a lélek, úgy hagy nyomot a testen. A haj őszre fordul, test szerte a szőrzet fénylővé, szinte láthatatlan pihévé alakul… A bőr fakóvá, szinte áttetszővé válik… 
Sokáig azt gondoltam, ez kissé ijesztő. Amint azonban elkezdtem magamban dolgokat helyükre párosítani, úgy világosodtam meg az ember korral színtelenné válásnak kérdésében is.

  A lélek = fény. 

Az öröm sugárzó. Az élet célja, hogy lélekben teljesebbé válj.
 Kisgyermekként arra összpontosítasz, hogy a világot felfedezd, megismerd, tapasztald. 

Millió kell, kalandból.  

Az élet delén kezded lelkedet magad figyelmébe fordítani, és ahogy a lelked is érik, és tapasztal, közeledsz egy más formához… a forráshoz... 
A földi test halála gyakran jelenik meg fénybe lépésként.  Távozol a fénybe. 
Fény születik le a földre, emberi testben érkezik.
A fény mindig ott mocorog benned! S amint e fény egyre jobban érvényre jut –a test egyre halványulni kezd…
 Átragyog a lélek a testen, fényét nem tompíthatja már semmi sem! S ahogyan a fényességünk egyre nyilvánvalóbb, egyre jobban visszavisz utunk a fénybe… Akarod, nem akarod, a lelked látszik rajtad! 
S ekkor jött felismerés, hogy igen!  A lélek az, ami látszik rajtad, és nem a kor!  

2016.09.06.