Lendvay Erika Anita

Az álmok kósza történések: Lehetnek nagy hatással, tartós hatással valaki életére? Vetíthetnek előre jövőt? Az éjjel, a hajnal alvás közben csak pihentet, vagy egyebet is okozhat?

Annyi csodával megrakott mai életünk, hogy már fel sem tűnik egy, ha elmegyünk mellette…

Emlék, a hagyományos vendégszeretről...

Figyelve, tapasztalva, látva, megérezve a körülöttem élők világában az emberi kapcsolatokat, sok a tipikus, összecsengő, hasonló történet, melyet mintának lehet tekinteni. Sokan mondanak le a boldog életről /mely rajtuk múlna/, miközben mégis vágynak rá. Ennek tipikus mintáit kívántam megörökíteni, egyfajta sorozatot alkotva, bemutatva e felfedezett mintákat benne. A másodiknak nem ezt szántam, ám a rám ható történések úgy alakították, hogy ez lett a második.

Gondolatébresztő! Ébresztő!!!! (Egy sorozatnak gondolom majd kikerekíteni, melynek első része ez.)

Egy valós történet alapján, valami mégis más... ;) Az alap gerince a történetnek 1 valós esemény, szülőfalumból. A részletek e novellában már az én írói képeim. Ugyanakkor -a kedélyek megnyugtatása érdekében-maradjunk annyiban, hogy "minden egyezés a valósággal csak a véletlen műve".

Aki ismer, az tudja, hogy erősen őszinte ember vagyok. Tény és tapasztalat, hogy (mint néhány életpélda ezt alátámasztotta) ez közel sem hálás szerep!

"Más egy kiskutyát is megsirat, De tőled mit várhatok. Neked soha nem volt más miatt, Egy rossz pillanatod." Szenes Iván Megtörtént eseményen alapuló szerelmi történet, mely egyben a felelősségvállalásról is szól.

Jolánka és Sándor házasságának története, mely korosztályukban tipikusnak mondható.

S lepergett előtted minden huncutság, mit életedben elkövettél.

"...Megállok. Lábaim alatt a világ terül el..."

Te szerettél már úgy, hogy mégis bántottál?

útelágazás

Felkérés mentén megírt rövid próza -ám benne vagyok, én is benne! :)

Bizonyára sorsom könyvében előre meg voltál írva… hiszen belém égtél, mindörökre…

Úgy alakult, hogy nem voltam maradéktalanul elégedett a tükörben felfedezhető képpel... Te éreztél már így?

Hétköznapi örömeinkről is szeretnék lenyomatot készíteni. Íme a sorozat második darabja.

Apró örömök, a hétköznapokból.

Készülő regényembe szánt jelenet, ám annyira „tipikus”, hogy ide kívánkozott belőlem, így, önmagában is.

… csak szeretném, ha látnád, éreznéd mindazt, amit én, csak úgy, egy kicsit, ahogyan én…

Mosolyod add, és úgy köszönj...

Éreztél már így: "jajj, ne már!!! Édes jó Istenem, hát muszáj ezt? Már megint egy bolond, aki engem talál meg?”

Pályázatokra írt, ezért 1 darabig parkoltatásra ítélt írásaimról.

Beszélgessünk hát, arról, hogy egy elvileg felnőtt, biológiai értelemben felnőtt korúnak számító, a társadalomban felnőttként kezelt férfi, ténylegesen tudhatja-e, mi is a szerelem? Létezhet, hogy egy felnőtt, érett férfi, esetleg nem tudja biztosan, a szerelem kifejezés, a hozzá kapcsolódó érzelem halmaz mit is takar?

Gondolatok az idő előre haladtáról, az öregedésről.

Új szomszédaim vannak, az élet hozta hatásokat muszáj volt kiírnom magamból… avagy egy költözés margójára.

"...az élet körforgás, örökösen! Ettől szép, ettől izgalmas, ettől örömteli, ettől csodás! S pont ezért, nem szabad, még a védelem elvén sem megakasztani, megrekeszteni..."

2016 év szörnyű történései kapcsán egy gondolatmenet.

Saját meglátás, gondolatmenet az iskolai kötelező olvasmányokról.

Nekem szegezett nagy kérdés...

Kértél már jelet valaha? Vártál már egy megerősítésre kívülről? Fohászkodtál már Istenhez, hogy segítsen eldönteni, merre tovább?

Röviden talán annyit mondanék: filmajánló.