Hangtalan léptekkel érkezik a Hajnal Gyöngyként gurulnak le vízcseppjei, Ahogyan esőkabátját leteríti a világra…
Egy kis virág édes illatot szór szét, miközben ingatja fejét, s kíváncsian tükörre vágyna - csak megnézni reggeli arcát, látni, hogy jól szedi-e rendbe, s nem csak másnak, saját szemének is hihetne…
A Nap, még kortyolja kávéját, Lustán indul az égre, A horizonton még narancssárgás, Derengő csupán a fénye, Erőt vesz magán, Egy jó nagyot lendül, S fényével beterít, Minden ablakot…
Szellő is rezzen, Suttog lágy csendben, Jelezve lágyan: Reggel érkezett! A kakas is felnéz, Sietve ugrik, Fejét emelve kiálltja: Kukurikúúú!
S a világ felébred. A tavasz árad. Víg madárdal A bokrokon szárnyal, Ints búcsút Te is Az éjjeli bájnak, Tova tűnő álomvilágnak!
