Tavaszillat

Nyílóvirág illatban
Ébredezget a reggel,
Kávégőzös poharában
Enyhe tejmeleggel. 

Csodák rebbennek
Kinyíló szemében,
Pillangók születnek
Ásító lelkében.

Mennyi szín 
Bontja apró szirmait 
A messze szürkeségben, 
Mennyi hajtás sarjad, 
Rügy pattan
Kinn, a természetben.

Mennyi szivárványos 
Illat bódít, 
Reményt bontva, 
Szárnyat adva  
Minden ébredőnek;   

Mennyi érzék  
tompa volta  
élesedik úgy állatnak,
 mint az embernek.   

Mennyi méz-íz, és 
Mennyi napfény, 
Hűs esőt   
hazudó szellő;   

Mennyi fény, 
És mennyi játék 
Mennyi vágy, 
És mennyi-mennyi 
Árnyék...  

Életre kel a természet, 
S benne ébred maga az ember, 
Érzékeit bontogató, 
Szerelemittas szívvel.

Cseresznyevirágú, 
Rózsaszín lesz az álom; 
Délibábos fényjáték 
A friss szerelmi mámor.   

Cirógatás,  
Simogatás, 
Ölelés  
A vágyad.   

Megkapod, 
hiszen egy tél alatt 
Mindhiába 
Vártad.

2012.04.04.