Mákvirág

Előhang: Sokat gondolkodtam rajta, írjak-e egy sort is, egy szót is Róla!? Azonban amióta rálátok a történetére, mintha behívnám magam köré a hasonlókat, és mára úgy látom, sokakat érint így vagy úgy ugyanez a jelenség…
Tehát talán korhű lenyomatot fog adni egykor a máról, ha ezekből a történetekből is megíródik csak egy is valaki által.            


   Már élete közép szakaszában járhatott, amikor én megismertem őt. Így gyermekkoráról, első szerelmi élményeiről, családi gyökereiről semmit nem tudok.
(Pedig mára szinte divattá vált gyakorlatilag bármit a nehéz gyerekkorra fogni.)
Távolabbi ismeretségi körbe lépett be, eleinte nagyon nem is foglalkoztunk egymással, köszönésen és kötelező illendőségi körökön kívül. Ebben a felszínes kapcsolódásban, mintegy általános adatként tudtam meg, hogy második házasságában él.  Az első házassága gyermek születése nélkül, pár évvel a megkötése után válásba torkollott.
Ezt követően, mondván a nőkben, a házasság intézményében, a férfi-nő kapcsolat szentségében nagyot csalódott, elkezdett egy nagyon szabados életet élni. Munkahelyekből is több félét kipróbált, végzettségei ellenére egészen más területeken is próbát tenni –fel is vették, köszönhetően talpraesett, intelligens fellépésének; és így lett tapasztalata férfias, kétkezi munkákban is. Elmesélései szerint a biztonsági szolgálatnál vállalt kocsikísérői munka, golyóálló mellényben, elvárt jó fizikum mellett nem csak az edzőterembe járáshoz adott lökést, de valóban kialakított egy erős, férfias tartást benne. A nők persze észre is vették, bárhol jelent meg.
Járt vele egy kisugárzás –egyenes tartása, formált izomzata, önbizalma erősebb volt, mint egyszerűen a genetikai adottságai (mint a zöld szem, a közepes termet, a se szőke, se barna haj). Természetesen igyekezett is erősen kihasználni a másik nem figyelmét. Nem vetette meg az egyéjszakás kalandokat sem, de a tiszavirág életű, ám több alkalomra szóló, csak a testiségre épített, fülledt románcokat sem.
Pár évet így élt le.
Hogyan történt, maga sem tudja már, egy napon mégis újra jött egy lány, tőle jóval fiatalabb, aki mást jelentett már első pillanattól, mint az elmúlt évek nőügyei. Valami erősen vonzotta benne, annyira, hogy vele tudta, nem elégszik meg egyetlen éjszakával. Kettővel sem.
Utólag súgva úgy nyilatkozik azért, hogy valószínűleg erősen bizonyítani akart, önmagának, Violának, és a külvilágnak is: hogy a tőle elsőre el nem ájuló, jóval fiatalabb teremtést (15 évnyi korkülönbségről beszélünk) igenis le tudja venni a lábáról. Kihívásnak érezte a sztorit, és ezt a kihívást igenis teljesíteni akarta.
Sikerült.
Ma Violával házastársak, és szülők is, közös kisfiuk kisiskolás. Mákvirág látszólag révbe ért. Eltévelyedésből rátért a társadalom által helyesnek kijelölt útra. Jó apa, dolgos férj, aki családjának stabil jólétet teremt. Vannak programok, nyaralás, tágabb családi, baráti és egyéb összejövetelek, ahol kiegyensúlyozott társként, rendben lévő kis családként jelennek meg. Lassan kezdett halvány derengés jönni arról, hogy az idilli külső kép bizony itt sem egészen csillogó ám belül. Persze, nehéz időszakok, stressz, általános rohanás minden kapcsolatban vannak –és a legtöbb esetben ezeket szépen át is lehet vészelni. Egy közös bulizás, jó adag elfogyasztott alkohol hatására kezdődött minden. 

A társaság egy hölgy tagja, kicsit már borgőzösebben a még sikkesnél, kinézte magának Mákvirágot, és valószínűleg célul tűzte ki, hogy ma éjjel lesz ami lesz, rámászik. Ugyanekkor egy szintén a lábán már alig álló férfi engem nézett ki magának, hasonló vágyálmokkal már ködös agyában.

Egyikünk sem volt vevő a kialakulóban lévő közeledésre.
Így esett meg, hogy egymáshoz fordultunk, segítségért.
Ha ketten ülünk le egymás mellé, könnyebb elhessegetni a kéretlen érdeklődőket, azzal, hogy „bocs de beszélgetek pont, hát nem látod”?
Ha pedig már egymás mellé keveredtünk, a mi kezünkbe is belekerült a borospohár, és boncolgatni kezdtük a férfi-női kapcsolatok szépségeit, és kevésbé szép megnyilvánulásait. Találgattuk, ugyan kéretlen partner jelöltjeink egymásra találnak-e, ha már rólunk lepattantak… mindkettő talált magának új kiszemeltet, de nem egymásba gubancolódtak. Ha már oldódások, felnőtt beszélgetés, feljött a téma: megcsalnád-e a párod? Mi számít egyáltalán megcsalásnak? A beszélgetés olyan felvetéseket hozott, amiket valahogy nem tudtam helyre tenni akkor még…
Később állt össze a kép.

Ugyanis a buli után felvettük egymással online a kapcsolatot. Rendszertelen üzenetváltások következtek, felszínes beszélgetések közé kevert mélyebb tartalmakkal. Beszűrődtek ugyanis „kíváncsi lennék, mint nőnek, a véleményedre arról, hogy…” puhatolózások. Ezekből pedig kibuktak vallomások. Kiderült, hogy otthon vannak bizony gondok. Hálószoba gondok. Az anyagiak előteremtése, a feszesre húzott hétköznapi élet, a sok stressz, ami ezekkel jár, valamint a jelentős korkülönbség kiélezi a disszonanciákat. A fiatalasszony Viola heti 2-3 alkalommal igényelné az együttlétet, azonban nem óhajt nagy változatosságot. Mákvirágnak viszont lenne igénye fantáziákra, nagyobb változatosságra, izgalmakra, erősebb hatásokra –amiről viszont hiába próbál beszélni, valahogy érti, érti, mégis lepereg Violáról.
Ebből a helyzetből indult, hogy megoldást keresve Mákvirág rászokott a pornóra. Persze abban is az amatőr videók, az életszerű jelenetek lettek a fő célpont… ezekkel igyekezett előkészíteni, hangulatba hozni magát, az esti összebújáshoz. Azonban pár hónap múlva az amatőr videók helyett online, egyenesen közvetítő pillangók videóit kezdte keresni –az sem számított, hogy fizetni kell ezért. Ez igazán belefért.
Nem tudta volna megmondani, mikor fordult át a dolog abba, hogy igyekezett olyan online kapcsolódást keresni, ami biztosítani tudja a folyamatos izgalmat, mégis ad egy állandóságot, nem a mindig más és más lány keresésére fordított energiát és időt igényli.
(Tehát törekedett rá, hogy minél egyszerűbben, minél kevesebb energiával, idővel elérje azt, hogy a „napi adagjához hozzájusson”. Igen. Pont úgy, mint bárki, aki túlzottan rabjává válik valaminek.)
Mire köztünk a beszélgetés gyakorivá vált, már tudott róla, hogy pornófüggő -bár ezt könnyen mégsem mondta ki.
Volt olyan partner az életében, akit egyfajta élő szexjátéknak tartott… aki a már mindennapossá váló  önmagán segítést reflexxé tette.
Kiépített magában igen, 1 reflexet: a stressz oldása lett az orgazmus, és mivel ezt napi szinten pornóval, és a túlfeszített élet miatt időben is arra törekedve építette ki, hogy gyorsan meglegyen az eredmény, ez lett az alap norma.
Mellé a beinduláshoz instant fantáziák, extra képek, egyre erősebb, vadabb dolgok szükségesek már.
Az eredmény: otthon egyre kevésbé képes bármire. A feleség felé persze van adva magyarázat: „ tudod, a munka, stressz, hajtás, öregszem…” amit persze el is fogad a másik fél, próbál tolerálni, keresni rá a megoldást, hogyan vállalhatna át, vehetne le a családfenntartó terheiből, hogyan oldhatná fel kicsit… Mákvirág persze keresi a megerősítést abban, hogy amit csinál, az nem megcsalás, az nem baj, azt egyszerűen a szükség hozta, és meg kell érteni… Valahol bizonyára igaza van. Valahol elfogadhatónak érzi az ember az érveit, ha átmeneti jelenségről van szó… ám úgy tűnik, aki ebbe bele csöppen, elég erősen bele is ragad…

             Mára a beszélgetéseink megszűntek. Talán jó volt valakivel kibeszélni a helyzetet, még ha megoldást, erős felismerést nem is hozott. Az életük zajlik tovább, kifelé most is egy kerek, rendben lévő kis család. Járnak összejövetelekre, kikapcsolódni, nyaralni… és mindenki azt gondolja, náluk minden rendben van. Távolról szemlélem már csak őket, és távolról drukkolok, szülessen valahogyan felismerés, megoldás a kialakult helyzetükre –hiszen ma már látom azt, sok kapcsolatban a látszat kísértetiesen hasonló hétköznapokat takar.

(alább 1 zenei videót hozok, ha csak 1 képet látsz, kattints a kép közepére, és elindul)

"...mindig ugyanazt ne éld át
Csinálj egy szelfit, de olyan trendit
Ha kihagyod a kiscsajt, nem kapsz érte plecsnit
Hazudik, ha azt mondja, nem élvezi..."

Nagyréde, 2026.augusztus 21.