Oh, csak játszik a szél

Megállok. Egy pillanatra csak.
Végre melegen süt a nap, beköszöntött a hosszú tél után a hirtelen nyár. 
A lelkemnek jól esik, a kézzel megfogható napsugárcsík, a kevesebb ruha. 
Gyöngyvirág illatától nehéz a levegő. Mosolyra fakaszt.
A friss rügyek körül zsongásban van az élet.
Zsigereimben régi vágyak szikrái pattognak elő.
Jóleső a feltámadó enyhe szél. Szinte símogat.
Gondolataimba ömlik a régi sláger „sima tenyér a hátamhoz ér…”
S látod, mintha itt lennél! Érintésedet hallucinálom a bőrömre…
 Jobb híján most gondolatban bújok újra Hozzád.
Orromban a tömény virágillatot felváltja az intenzív emlékezés, egy fanyar parfümöt érzek újra.
A te kedvenced volt...

(alább 1 zenei videót hozok, ha csak 1 képet látsz, kattints a kép közepére, és elindul)

Nagyréde, 2025.05.05.