Sir Mók

     Gyakran megesik, hogy találkozunk rendszeres időközönként emberekkel, akiket nem ismerünk, nem lettünk bemutatva egymásnak, nincs is igazából közös dolgunk egymással.
Ám mégis, köszönhetően az ismétlődő összefutásnak, ismerősként tűnnek fel számunkra. Apró információ morzsákat szedünk össze róluk, érnek hatások velük kapcsolatban. Ilyen ismeretlen ismerős számomra Sir Mók.
Igen, a rendes, becsületes nevét nem is tudom. A nevet, az engem ért hatások mentén én adtam neki. Sir Mók vállalkozó. Építőipari végzettsége lehet, amivel alapított egy céget, és a környékemen rendszeresen megfordul. Alkalmazottai vannak. Fellépése egy főnöké, aki mindig dirigál, és örökké egyeztet, intézkedik. Teszi ezt egy enyhe felsőbbrendűséggel, egy örökös „én ezt jobban tudom, bízza csak rám” sugallattal. Tisztelettel beszél, magázódva a megrendelővel, de mégis hangoztatva, hogy azért mégiscsak ő a szaki.

Külsejét tekintve mindig kissé rendezetlen, szemöldöke mindig bozontos, a haja sosem rövid, de nem is hosszú, mindig kicsit kócos, kezével a hajába gyakran beletúr. Örökké borostás. Sose láttam még nagy szakállal, de frissen megborotvált ábrázattal sem. A cigaretta szinte mindig a szája szélén mozog, igaz, meggyújtva sosincs. Mintha csak valami kötelező vállalkozói kellék volna. A napokban is elhaladtam mellette, egy családi ház kapujában egyeztetett nagy hangon a tulajdonossal.

- Persze, persze, ne tessék aggódni semmin kérem! A fiúkkal mi ügyesen megmókoljuk az ablakcserével azt a régi redőnytokot, elégedett lesz!  - kaptam el a beszélgetést közöttük.

 Ekkor vettem észre, hogy 2 ember az udvaron tett-vett, vélhetően anyagokat hoztak, egyikük kezében mérőszalag.

-Halljátok, fiúk, emlékeztessetek ti is rá, meg most jelzem is, feladat, szépen meg kell mókolni azt a régi redőnytokot az ablakcsere mentén! Legyen elégedett a kedves megerendelő! –szólt a vállalkozók gyöngye az alkalmazottaihoz (annak gondoltam őket).

Több ilyen beszélgetés foszlányt elkaptam már, a „mókolni”, „megmókoljuk” kifejezést, mint valami fontos szakszót, ez a férfi kötőszóként használja. Oké, az értelmét értjük, végülis semmi gondunk nem lesz a tájékoztatással, amit ad –csak kissé mosolyra húzza az ember száját.            

      Alkalmazott szóhasználata, és hozzá a külső jegyei nekem evidenciává tették, hogy ha látom, magamban így köszönök neki: Legyen mosolygós napja, Sir Mók; olyan mosolygós, amilyet nekem okoz, ha a környékén haladhatok el.

(alább 1 zenei videót hozok, ha csak 1 képet látsz, kattints a kép közepére, és elindul)

Nagyréde, 2025.02.08.