Az elrontott gyerek

Szépen indult a családi élet. Esküvő után könnyen saját kis lakásba költözhettek, és várták is már az első gyermeket.  
Marika kislányt szeretett volna. Amikor kisfiát elsőre karjába vehette, örült nagyon, és annyi jutott eszébe, majd kislány lesz a következő!
Alig telt el három év, újra megtudták, bővülni fog a család. Akkoriban férje is jelezte, örül, nagyon, hiszen így is tervezték –de ez a második egyúttal az utolsó gyermek is lesz náluk.

Ahogy terhe nőtt, aggodalma is.

Fiú érkezett a családba újra.
Nevet igyekezett neki a kórházban úgy választani, hogy akár lány név is lehessen, mondjuk becézve.
Elsőszülöttje, Lacika igazi kisfiú volt, ízig-vérig, és hagyták is, hogy oda fejlődhessen, ahová szeretne, és ahová kell.
Gabika azonban már más megítélés alá esett, főleg Marika részéről. Aranyszőke fürtjeit anyja hosszúra hagyta, fésülgette, gumizgatta.

Férje látta, hogy a kislány utáni vágyakozás már-már betegesnek tűnik olykor, főleg, ahogy kisebb fiukra az anyuka részéről vetődik, de remélte, hogy az idő majd meggyógyítja a lélek szomorúságát.
Gabika is sok örömet okozott, és szerette, imádta édesanyját. Ahogy a fiúk cseperedtek, egymásra is egyre inkább hatással voltak. Laci erős, akaratos, határozott jelleme sokat húzott, formált öccse befelé forduló, megfelelni akaró, tétova világán.

Fociztak, zenélni tanultak, bulizni kezdtek, inni, és persze csajozni.
Életük addigi különbségei azonban rejtve csak megmaradtak. Fociban Laci csatár volt, Gabi kapus.
Zenében Laci a dobot verte, rock zenére, Gabi lágy, romantikus dallamokat tanult, kedves, szelíd hangszereken.
Csajozásnál Laci talpraesett, rámenős, de népszerű volt; míg öccse inkább minden lány lelki szemetesládája, jó barát, akiből aztán hosszas barátság után időnkét több is lett, egy-egy lány számára.
Az évek haladtak. Édesanyjuk már nem emlegette, hogy egykor de szeretett volna egy kislányt, és nem is gondolta, hogy eltérően nevelte volna fiait.

Laci megnősült, fia született, majd nagy hangon elvált, ám fiát imádta, korán elkezdte barkácsolásra, zenére, motorozásra tanítani, miközben a nők körülzsongták. Vállalkozó lett, független, önálló, maga szabta életet élt.
Öccse otthon maradt, a szülőkkel. Bár voltak tiszavirág életű kapcsolatai, úgy tűnt, sosem tud megállapodni valamiért, de nem sürgette senki. Gyárakban, szalagmunkán dolgozott, olykor lóti-futi volt egy vállalkozónál. Laci folyton terelgette volna, piszkálta, ötletekkel bombázta. Végül csak elkezdett rajzolni, tehetséges volt. Erre építve aztán grafikai szerkesztést tanult, és a rajzolásból kiindulva végül önálló vállalkozást indított bátyja nyomására.
Mindenféle anyagra feliratokat, ábrákat, rajzokat tervezett, a megrendelő elképzelései szerint, amit aztán le is gyártottak. Így bögrét, pólót, háztartási textileket, fali képeket, bármire ragasztható matricákat adott a vevő kezébe. Lassan egészen megszerette, így bátyjának hálás lett, amiért ösztönözte!
Egészen erőre kapott, a szülőktől is elköltözött.
Párkapcsolatok terén azonban továbbra sem volt sikeresnek nevezhető.

Már mindketten betöltötték a negyvenet, amikor egy Laci által gyorsan összedobott, spontán házibulin Gabi bele botlott Nellibe. Nelli fele idős volt, mint ő. Pont feleannyi. Viharos, sokszor se veled, se nélküled ízű, de 4 évig elhúzódó kapcsolatba keveredtek.
Amikor vége lett, Gabi cérnavékonyra fogyott, és szinte árnyékként járt az emberek között.
A sors, mintha csak segítő kezet akarna nyújtani, összesodorta egy már válófélben lévő fiatalasszonnyal. Ez az asszony szép volt, talpraesett, önálló, és lélekben valódi összehangoltságban tudtak működni. Egyikük elkezdett egy mondatot, a másik befejezte. Egyikük elkezdett sms-t írni a másiknak, mire még az elküldés előtt a másiktól megérkezett sms-ben szinte betűre pontosan ugyanaz a szöveg. Mosolyogtak, csodálkoztak is rajta.

Mielőtt azonban komolyra fordult volna... mondjuk ki nyíltan! Több randevú után, a szép fiatalasszony várta már, az első csókot, az első ágyjelenetet. Hiszen nem voltak már gyerekek! Ám a randevúk szaporodtak ugyan, és már napi kapcsolatban voltak, a csók, az első csak nem akart megérkezni. Végül nem is érkezett meg soha, mert amikor már tudta Gabi, hogy nem húzhatja tovább, véget vetett a kapcsolatnak.
A szépasszony ugyan bánkódott, és távoli szemlélőként, időnként felbukkanó barátként közelében maradt, ám a férfinép őt számon tartotta, hamar emberére akadt.

A sors aztán nagy csapást hozott. 

Laci egy vitorlásrepülős balesetben sziklának csapódott, és meghalt. 
Édesanyja a helyszínre vitette magát, nem akarta elhinni a történteket. Amikor Laci holttestét ölébe vehette, kiszakadt belőle: 
- Jahj, istenem, hát oda lett az én édes kisfiam!  
 Gabi mellette állt már ekkor...

A család minden tagja árnyék lett Laci nélkül. Édesanyjuk szótlanná vált, folyton főzött és takarított, és süteményt sütött, és takarított, majd kezdte elölről. Sokszor éjjel is, mivel aludni nem bírt. A fiúk apja egyetlen éjszaka alatt cirmosból hófehérre őszült, morgós és könnyen megriadós lett, hallásában gondok jelentkeztek.

Gabi tanácstalan, elesett lett.
Vállalkozását feladta, átvette a testvére cégét. Lakását eladta, visszaköltözött a szüleihez, majd néhány hónap múlva újra elköltözött tőlük.

Nemrégen találkoztam Gabival. Még mindig keresi az igazit. Hosszú haját rövidre nyíratta, bátyja emlékére rockzenét hallgat, és sok finom hangszer után most dobolni tanul. Elmesélte, hogy volt egy éves kapcsolata, a lány 25 évvel volt fiatalabb nála, de nagyon jól kijöttek, végül a leányzó szülei szétmarták őket egymástól... Hallgattam, hallgattam és csak magamban hümmögtem. Hogyan is mondhattam volna meg neki..? A megmondhatatlant...

2015.10.14.