Kértél? Megadatott!

Furcsa ez a mai világ… 
Olyan tényleg igazán ketté osztott. 
Az egyik részében élők a modern, civilizált, ész és pénz vezérelt, „letisztult” emberek. Mindazok, akiket már ködös Isten-hit, vallás, népi hagyományok morzsái nem homályosítanak el, nem mérgeznek meg: úgy hiszik, tisztán látnak, két lábbal keményen, stabilan állnak a földön –és csak ők értik, tudják igazán, hogyan és miért működik a világ, hogyan kell élni és viszonyulni mindenhez. 

Álmok, fikciók nem vezérlik őket. 

Általában mindent meg is tudnak magyarázni –mindig meg is akarnak mindent érteni, és magyarázni-. A racionális alapokon életét élő Homo Sapiens. Az emberi lét csúcsa…

A másik, aki úgy érzi, van egy felsőbb rendező erő, aki nem magyarázza, ám mégis eléri, hogy egy ember minden sejtje összehangoltan működik, ha él –függetlenül saját „vezérlő” szándékától, akaratától. 

Élsz. Lélegzel.

A szervezeted végez bőrlégzést, szíved dobog, ereidben lüktet a vér, újra és újra ütemesen veszel levegőt, dolgozik a veséd, a gyomrod, a májad… egyikre se gondolsz -csak ha a működésében zavar támad. Életfunkcióid működéséhez szükséges folyamatok sokasága zajlik benned, úgy, hogy tökéletes a rend, harmonikus az összehangoltság, és közben Te bármi másra gondolhatsz, bármivel foglalatoskodhatsz –nem kell vezérelned, mint mondjuk egy gépet valami gyártásban… 

Mindazok, akik e felsőbb rendező létében hisznek, akik elfogadják, hogy valami mégiscsak rendszert tett a Föld, a Nap, a Hold, az élőlények viszonyába és létébe, nem feltétlenül buzgó vallásosak! Van, aki e felsőbb hatalmat nem is nevezi „Isten”-nek. 

Legtöbbjük talán csak kutatni kezdte egyszer az élet értelmét, kialakulását, magának az életnek a törvényszerűségeit –és arra a felfedezésre jutott, hogy bármily okos az ember, mindent nem tud megmagyarázni… 

Némelyük talán születésétől fogva természetesnek veszi, hogy az emberi élet, maga az élő lét több, mint amit a két szemünkkel látunk; és több, mint amit „elfogadott” érzékszerveinkkel érzékelünk. 

Ez a két fő világ.  
Van, aki egy ideig az egyikbe tartozik, majd „át tér” a másikba… /ha a racionálisok közül jön az „elszálltak” közé, ébredőnek hívják… lám, még kifejezés is van rá… még neve is lesz! Ébredő./ 
A két világ persze tökéletesen keveredik egymással. Egyik világ egyede a másik világ egyedén mosolyog egy jót, létező, vagy nem létező bajsza alatt…

S hogyan jutott ma eszembe mindez az eszmefuttatás? 

Kellően vízöntő vagyok ahhoz, hogy egészen kicsi korom óta feszegetem a határokat. Az életét is. Az igaznak mondottét is. 
Úgy sejtem, sejtem már, a világ hogyan működik. 
Finom energiák hálózata. Melyben az ember valóban különleges helyet kapott: teremtő képességgel bír. 

„Kérj, és megadatik!” 

Nem kell hinni benne! Egyszerűen működik! Ami körül sokat forog a gondolat –egyszercsak formát ölt…  Valaki hívott. Kért. Lehet, persze, hogy csak ártatlan sóhajnak tűnt, hosszú éjszakákban… s nem is hitte, hogy „imádkozik”, vagy kér… talán csak tétován kicsúszott a száján:
-„Istenem, küldj megoldást, segítséget!”  
Számtalan formában lehet –valósan felfogás nélkül is, kérni… 
Ő kért. Fenn, egy magasabb szinten úgy gondolták, a megoldást általam kaphatja meg. Én vagyok, aki közelebb viszi… viheti…  
Persze, az ember szabad akarata az azért mégiscsak szabad akarat! Szó se róla. Elé álltam. Kicsit persze hoztam a saját tényezőt, saját lényem emberi mivoltát, és nem egyszerűen csak azt kérdeztem meg: 

-Tessék, itt vagyok. Hívtál, jöttem! Mondd! Miben lehetek segítségedre?

Ugyanis mi emberek egyrészt szeretünk mindent jelentősen túlbonyolítani. Na jó, ne beszéljek általánosságban, széles körben, beszéljek csak szépen, magamról. 
Szeretek mindent túlbonyolítani, na. 
Nagy feneket keríteni a dolgoknak. Nagy pompát, nagy díszítést tenni, aggatni rá… 
„adjuk meg a módját”. 
Másrészt ugye, sose tudni, a másik ember mennyire tudatos… Tudja-e, hogy kért? Tudja-e, nekem a világ hogy működik? Egy csoportba tartozunk-e? 

Egy érző, egy megérző, egy finom energiákra (is) fogékony sosem tudhatja, teljes biztonsággal, ma, amikor sokan állítanak magukról mindenfélét –melynek aztán olykor negyede sem igaz; de hát ugye üzlet az üzlet, és ha mondjuk a Jóslás a tv-ben az aktuális biznisz, akkor „én leszek JÓS! De még milyen”; s hazudnak maguknak bármilyen képességet, úgy, hogy közben maradnak meg annak, akik- kivel is van pontosan „dolga”.

Hááát… írtam pár sort. Utalva beállítottságomra, amit úgyis csak az érez, ért, aki hasonló kicsit hozzám –nem, nem csípő bőségben, vazze; nem is nemi identitásban, hanem beállítottságban, hitben… vagy nevezd, aminek akarod.. 

Kaptam választ! Melyből egyrészt az érződhetne, hogy „érti” miről beszéltem, hablatyoltam hosszan; másrészt melyből kiderül, mégis oda jutott, hogy úgy értett alaposan félre, hogy még én álldogálok a helyzetben zavartan, kellemetlenül, és arcpirulva… 

Istenem, tisztítsd meg ezt a világot! 
Engem is bólints kupán, ha magamnak ások buckát-gödröt! 
Vidd el abba az irányba az emberiséget, kérlek szépen, hogy ha KÉR-nek, tudják felismerni, ha küldöd a választ, vagy legalábbis a kulcsot!

„Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.” 

Sose feledd! Te, aki most olvasod ezt a késői órán született „zagyvaságot”, hogy minden és mindenki miattad van körülötted,  úgy, ahogy! S panaszkodhatsz miattuk, sopánkodhatsz nekik, élhetsz és visszaélhetsz mindennel, és mindenkivel. Rajtad áll!  Néha azonban már több lenne, mint fél siker, ha megállnál, és felismernél.  Felismernéd azt az aprócska tényt, hogy MIATTAD van –és helyén kezeld, méltón bánj vele!

S magamat mégsem tagadva meg, fentiekkel együtt a következő régi dalra asszociál bennem valami: 

2012.02.20.