A kor, az élet történései nyomot hagynak mindenkin. Velem sem történt ez másként. Bizony, a kilók szaladtak felfelé, és meg is állapodtak rajtam.
Bár körbenézve a környezetemben, volt bőven példa arra, hogy még „koromhoz képest” jól tartom magam, én nem voltam maradéktalanul elégedett sem a tükörben felfedezhető képpel, sem a mindennapokban a teherbírásommal.
Egyszerűen hamarabb és erősebben szuszog az ember lánya, egy szokásos szatyorcipeléstől is, hazafelé a boltból, ha magán is súlyos kilókat cipel.
A fogyókúra sosem könnyű!
Főleg bonyolítja a dolgot esetemben, hogy a bokámmal meggondoltan kell neki vágnom mindennek.
Tudom, tudom, legtöbben azt mondják, a fő kulcs az étrend! Lehetséges.
Ismerve magamat már kicsit, nálam a mozgás a kulcs!
Persze, elkezdtem odafigyelni arra, hogy mit, mikor és mekkora mennyiségben eszem. (Igen, próbáld csak ki, csodát tud tenni már az is, ha a tányérodat tudatosan kisebbre cseréled, és betartod, hogy tényleg csak annyit, egy étkezésre, egyszer, ami ráfér! )Dupla bokatörés után már örülök, hogy gyógyultnak mondhatom magam. A lábam újra tökéletes –de vigyáznom nem árt rá!
Bizony, az otthoni, szőnyegen torna is okozott szemöldökfelhúzó csodálkozásokat. Szerettem volna valami új, pezsdítő, de nem túl kimerítő mozgást találni, ami tekintettel van lélekérzékeny bokámra, és amiben a fokozatosság is meglehet.
Aki keres –talál.
Így leletem rá, és fogtam bele, hogy kipróbálom a vibrációs tréner hatásait. Féltem azért, hogy a bokám mit fog szólni hozzá –gond nélkül vette az akadályt! Eleinte 10 percet, kezdő fokozaton, majd 1 hét múlva már 20 percet, és emelkedő fokozaton töltöttem a gépen.
1 hónapig hetente 4-5 alkalommal mentem.
Bizony, megszerettem, le is sikerült adnom kb. 5 kilót, melyben jelentős szerepe volt ennek a mozgásnak.
Közben voltunk üzemorvosi vizsgálaton, ahol szóltak, hogy pár kilót jó lenne leadni, így elmeséltem, hogy rajta vagyok. A vibrációs trénerre azt mondta a doki, hogy jó-jó, de vigyázzak vele, tartsak olykor szüneteket, mert az ízületeket megviseli!
Azért maradok mégis annál a megállapításnál, hogy ez a „lusták sportja”, és örülök, hogy örömmel része lehettem a megismerésének!
Tartottam most némi szünetet –egyszerűen betegség, és túlzsúfolt napok okán; most torna van olykor otthon; a leadott kilók köszönik, távol vannak már; és tervezem még, hogy a lusták sportját időnként bevetem jobb közérzetem érdekében!