Merengés

Szinte naponta járok el
a házatok előtt,
igaz Te már nem,
csupán a szüleid élnek ott.
Közös ismerősöktől
úgy tudom,
tartod velük
szorosan a kapcsolatot.
Nézem, nézem mindig,
a régi, most is barna,
csipkés kiskaput,
egykor oly ismerős alakod,
de Tégednem látlak sosem…

Az évek telnek, múlnak,
s úgy tűnik,
a mi utunk sem véletlenül
ágazott egykor ketté,
semmi dolgunk egymással
bizonyára nem maradt,
hisz ugyanazokon
az utcákon járva
sosem taposom már
a lábnyomad…

Nagyréde, 2017.01.18.