Séta a múltban

Néha még visszatekintesz.
Végig nézed emlékeid halmazából a kihulló képeket.
Keresel, kutatsz, vársz, valami hátha elő kerül még, mi újdonság, felismerés, vagy legalább magyarázat lehet… 
S persze, semmit sem találsz. 
Semmi frisset, semmi újat.
A képek kopnak, ugyanazok a lapok lépnek csak eléd –amiket még nem sikerült megemésztened. 

Ám a görcsös „miért” kérdés egyre halkabb lesz, távolibb… a feszültség enged, a görcs oldódik –lelked mélyén, és izmaidban is. 
Szép pillanatok jönnek. A sok, elült miért helyére lépnek. Mozdulatokat, illatokat érzel… szinte simítja a bőröd… érzed az érintést, mintha valóban újra megtörténne… 
Idővel valóban csak a szépre emlékezik az ember? 
S ha valóban sikerül ez, miért hull könnycsepp mégis a kézfejre? 
Miért … ? 

2015.08.01.